8. rész~ Látszik rajtatok, hogy egymásnak vagytok teremtve.

 Lauren szemszöge

Lassan elváltak ajkaink. Zayn egy eddig soha nem látott mosollyal nézett le rám.
Éreztem, hogy arcom rózsaszínes pírban ég. Jobbnak láttam, ha a föld felé szegezem tekintetem.
Zayn meztelen, vizes felsőteste és a csókja túl sok volt egyszerre.
- Édes vagy mikor zavarban vagy - suttogta fülemben. Éreztem hangján, hogy vigyorog.
Visszavágásul játékosan beleboxoltam vállába.
Megfogta kezem, hogy behúzzon a házba.
- Későre jár... - mondtam szomorúan.
Zayn kedvtelenül húzta el száját.
- Ugye látlak holnap? - kérdezte.
Elmosolyodtam, majd bólintottam egyet.
Zayn búcsúzóul megcsókolt. Fedetlen teste szorosan az enyémhez volt simulva.
- Szeretlek - suttogta nyakamban, miközben szorosan megölelt.
Egy búcsúpuszit nyomtam ajkára, majd elsétáltam.

Amint beléptem a bejárati ajtón elfogott az énekelhetnék. Mint tudniillik, borzasztó hangom van. De ez nem zavart, dalolásztam tovább.
Az arcomra lemoshatatlan mosoly ült.
Nem volt otthon senki, hála Istennek, így senki sem hallhatta a koncertemet.
Felmentem a szobámba, felkaptam a pizsamámat, majd a fürdőszobába vittek lábaim.
A víz kellemes melege járta át testem. De gondolataim nem hagytak nyugodni.
Most akkor mi Zaynnel... Egy pár vagyunk?! Vagy nem?
És... Ez vajon nyilvános lesz a médiának?
Mit fognak hozzá szólni a szülei?
Zayn 20 éves, sikeres énekes, én pedig csak egy 18 éves kis senki vagyok...
Jaj Lauren, minek agyalsz ilyen fölösleges dolgokon? - szólalt meg egy kis hang a fejemben.
Igaz... Fölöslegesen aggódok. Ha Zayn azt mondta hogy szeret... Jézusom, de furcsa ezt kimondani. 3 éves szenvedés után, kimondhatom, hogy Zayn Malik a barátom. Legalábbis... Azt hiszem.

Másnap reggel mosollyal az arcomon nyújtózkodtam pihe-puha ágyamban.
Biztos, hogy nem álmodtam ezt az egészet?!
Lehet, hogy megint csak egy kósza álom volt ez az egész összejöttem Zayn-el dolog.
Nem, az  nem lehet.
Eddig az álmaim mindig a csók előtt értek végig, most viszont emlékszem utána mindenre.
Miután megállapítottam, hogy nem vagyok normális, kikászálódtam az ágyamból és leindultam a konyhába valami ehetőért.
- Jó reggelt! - ásítottam.
- Neked is - mosolygott vissza rám anya és már elém is rakta a palacsintát.
Miközben tömtem magamba a nutellás édességet, azon gondolkoztam, hogy elmondjam e anyának, hogy összejöttünk Zaynnel. Eddig is tudott mindenről, akkor ezt is el kéne mondani neki... Csak Zayn nem mondta hogy összejöttünk... Lehet, hogy nem gondolta komolyan azt a csókot...
Fejezd be Lauren! - parancsoltam magamra, magamban.
Zayn azt mondta szeret, szóval nem kéne túl paráznom a dolgokat...
- Hol voltál tegnap? Alig láttalak itthon - érdeklődött anya.
- Délelőtt Jade-nél voltam, aztán Zaynnel találkoztam... - éreztem, hogy elvörösödök.
- Jól áll a vörös!  - nevetett fel anya. - Lauren, ugye nem feküdtetek le?!
- Mi?! Dehogy is! - húztam fel szemöldökömet.
- Akkor miért lettél olyan vörös, mikor kiejtetted Zayn nevét?
- Mert... Zayn tegnap... Összejöttünk. - böktem ki nagy nehezen.
- Tudtam! - mondta diadalmasan anya.
- Tessék?! - néztem rá kérdően.
- Jaj Lauren! Látszik rajtatok, hogy egymásnak vagytok teremtve!
Anya mondatától kicsit ledöbbentem. Egymásnak vagyunk teremtve... Hmm, vajon akkor is ezt mondaná, ha látta volna Zayn dühösen?
Reggeli után felcsoszogtam a szobámba gépezni.
Eszembe jutott Jade. Ő még nem is tudja a nagy hírt...
Gyorsan írtam neki egy SMS-t, amire csak egy 'Az jó' választ kaptam.
Nem nagyon kötötték le a Zaynel való dolgok...
Nem vártam azt, hogy örömtáncot járva szaladjon át hozzám, de azért egy smile-t vagy egy 'örülök nektek'-et írhatott volna...

Ijedten rezzentem össze, mikor megszólalt a telefonom.
- Jó reggelt! - szól bele Zayn mélyebb, álmos hangja.
- Neked is - mosolyodtam el.
- Lenne kedved elmenni vásárolgatni, beülni egy filmre, meg ilyenek?
- Persze.
- Oké, akkor 1 óra múlva a házunk előtt?
-Rendben, szia! - bontottam a vonalat.
Zayn nyilvános helyre visz... Zayn Malik, a híres One Direction egyik tagja, felvállal engem.
A gondolattól is elszabadultak a pillangók a gyomromban.
Lehet, hogy túlzásba viszem a dolgot, de na...
Tanácstalanul nyitottam ki a szekrényem.
Nem akartam a szokásos tornacipő-farmer-póló-sapi összeállításba menni, így egy kicsit lányosabb ruhát aggattam magamra. Hmm, annyira nem is rossz!

Minimális sminket tettem magamra, majd már indulhattam is.

Régen is ha mentünk valahova, mindig Zaynék háza előtt találkoztunk. Kicsid deja vu érzésem volt. 

Pár percig ácsorogtam az utcán, majd az ajtóban feltűnt Zayn és az ezervattos mosolya.

- Szia - nyomott egy puszit a számra. - Indulhatunk? - kérdezte.

Bólintottam.

Zayn keze lassan megkereste az enyémet, majd ujjaink összefonódtak.

Bátortalan mosollyal néztem fel rá, mire ő megszorította kezünket és szintén elmosolyodott.

A legközelebbi taxihoz siettünk, majd utunkat a plázához vettük.

Eddig nem tűnt fel, de a taxiban eléggé lehetett érezni a tömény Zayn-illatot.

Édes tőle, hogy miattam fújta be ennyire magát.

Amint kiszálltunk a kocsiból rögtön odajött két rajongó képet csinálni.

Zayn kérlelően nézett rám. Tudom, hogy fontosak neki a rajongói, így megvártam még csinál velük egy-egy képet.

Az egyik képnél Zayn váratlanul magához húzott és átkarolta a derekam.

A rajongó lánykák csodálkozva néztek ránk. 

Zayn arcára büszke mosoly húzódott, nyomott egy puszit az arcomra, s továbbálltunk.

- Ugye tudod, hogy estére a mi képeinkkel lesz tele a twittertől kezdve a tumblrig  minden? - nevettem.

- Tudom, de nem zavar. Attól még, hogy híres vagyok nem lehet a barátnőmmel?! Az másik dolog, hogy a lesifotósoknak muszáj minden lekapniuk... De akinek nem tetszenek a képek, majd nem néz rá - vonta meg a vállát.

Aranyos volt Zayntől amit mondott, de én őszintén szólva tartottam egy kicsit az idegbeteg rajongóktól, aki csak azért fognak utálni mert Zaynnel járok...

De próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, és inkább Zaynre tereltem figyelmem.

Boltba be, boltból ki járkáltunk.

Zayn ragaszkodott hozzá, hogy megvegyek egy dögös fehérneműt.

- Jól állna - kacsintott. 

Éreztem a szokásos érzést; arcom ismét vörös pírba borult.

Zayn kuncogott egyet, majd megkérdezte, hogy az én méretem e az, amit a kezében tart. Félénken bólintottam, majd a fiú egyenesen a pénztárhoz is rohant vele.

Elgondolkodtam, hogy ha Zayn ezt komolyan akarja látni rajtam... Te jó ég!

Gondolataim tovább cikáztak; ha már fehérneműbe vagyok, akkor... Onnan gondolom Zayn már tovább vetkőztetne. A gondolatba is beleborzongtam.

A több órás vásárlás után fájó lábakkal hazaindultunk.

- Mit szólnál hozzá, ha hétvégén találkoznánk a srácokkal? - kérdezte Zayn.

- Nekem jó - mondtam bizonytalanul. Eddig egyszer volt szerencsém a többi bandataghoz, de elég is volt.

Bár mostmár szívesen megismerném őket. Kíváncsi vagyok, Zayn kikkel éli le mindennapjait.

- Akkor... Majd hívlak, rendben? - kérdezte Zayn a kapuban.

- Okés.

- Jaj, ez majdnem nálam maradt! - nyomta a kezembe a falatnyi ruhadarabot tartalmazó szatyrot.

Mozdulatát egy rosszfiús mosoly kísérte.

- Miért jutott eszedbe... -nyafogtam.

- Lauren... Miért zavar ennyire, hogy megvettem neked? - kérdezte. Látszott, hogy aggódik.

- Mert az ilyenek csak a vékony lányoknak állnak jól... 

Zayn megkönnyebbülten sóhajtott.

- És én még azt hittem, hogy valami rosszat tettem. Nők... Figyelj - karolta át derekam - Gyönyörű vagy. Szerinted miért pont téged választottalak a több millió lány közül?! 

- Chh, egós - böktem hasába.

- De igaz! - mentegetőzött, mire én csak megfogattam szemeimet.

Sziasztok!
Bocsánat a késésért, de borzasztóan el vagyok havazva.
A kritikás blogn a blogversenyt próbálom zsűrizni, közbe nyaralni is megyek, meg ezer egyéb dolog.
Szóval előre szólok, hogy a következő rész is késni fog, sajnálom.
Viszont köszönöm szépen a sok kommentet. ♥
Már azon a ponton voltam, hogy abbahagyom az írást, de mikor elolvastam a kommenteket meggondoltam magam. :')
Szintén köszönöm a 28  rendszerest és a 8700+ oldalmegjelenítést.
Ennyit szerettem volna,
Remélem tetszett a rész,
Sziasztok! :)